Ma megint sokat vagyok egyedül, így akarva akaratlanul ismét a múltbéli hülyeségeim jöttek elő gondolataimba.Persze mi mást is csinálhatna az ember kutyasétáltatás közbe az erdőbe, ha nem az agyát járatja egyfolytában.Annyira belemerültem a gondolataimba, hogy szépen ránk sötétedett az erdőbe a Kírával-Ő a drága kis dalmatánk, vagyis a barátomé, de felcsaptam másodgazdinak mióta itt lakom-,így hát kicsit sietőre vettem a lépést,mert hát kissé illyesztő az erdő teljesen sötétben.
Nem tudom mi okozhatja, talán az új hely vagy az új kapcsolat, de sokszor eszembe jut a régi kapcsolatom.Nem a jó dolgok természetesen, hanem azok amelyekből sokkal de sokkal előbb észre kellett volna, hogy vegyem ennek semmi értelme.Tudom ez a folyamatos gondokozás csak ahhoz fog vezetni, hogy nagyon megfogom bánni az egész két évet, pedig nem szabadna és nem is akarom.Sokat tanultam belőle és ezáltal nagyon sok mindent másképp látok.
Jól jönnek ezek a tapasztalatok az új kapcsolatban.Hozzáteszem, hogy ez a drága ember közel sem hasonlít az előzőre.Nem egy anyámasszonykatonája, sőt nagyon is önálló.Nem is értem hogy honnan van ennyi türelme hozzám,pedig néha tényleg elviselhetetlennek vagyok.
Aztán lehet én gondolom hülyén a helyzetet és az ő viselkedése a teljesen normális és nincs benne semmi csodálnivaló.Az is előfordulhat, hogy olyan rossz képet kaptam egy kapcsolatról eddig, hogy a normális embert normális kapcsolattal már már csodaszámba veszem.Nem tudom.A lényeg az , hogy jól érzem magam vele.Minden simán megy, pedig együtt lakunk a kezdetektől.úgy néz ki ez sem okoz nagyobb gondot.Legalább tanulgatom az asszonyka szerepet:).
