https://www.youtube.com/watch?v=vo0DRMQW1Ls&feature=BFa&list=PLB2C72EB4E8A3FF33&lf=results_main
Ezt a zenét ajánlom mindenkinek, aki egy kicsit el szeretne merülni gondolataiba.
Gyáva voltam
A sok szóbeli bántalmazást követte, hogy egyszer-kétszer bizony nem csak szavakkal bántott.Persze én kis naiv hülye azt gondoltam, hogy őszintén bánja és ez csak egyszeri dolog volt, és mivel nagyon szeret nem fog előfordulni többször. A szívem boldog volt, mert szerettem, de az eszem azt mondta, hogy legyen ennek már vége.
Meg is bocsátottam neki egyszer,kétszer, háromszor...De nem tudtam szakítani.Nem is magam miatt, hanem tudtam, hogy ő elég gyenge jellem, tudtam nagyon megviselné a szakítás.Féltem tőle, hogy valami hülyeséget csinál.Többször elmondta a két év alatt, hogy én vagyok a mindene és nem tudja, hogy mit csinálna nélkülem.Ez miatt nagyon féltem megtenne a végső lépést.Barátaimtól kértem tanácsot, hogy vajon mit csinálhatok ilyenkor én.Mert gyáva voltam elé állni és megmondani, hogy vége és nem törődni azzal mi lesz vele utána.Kicsit féltem a magánytól is.Féltem, hogy sokáig egyedül leszek és még mindig bennem volt egy kicsit az is, hogy mi van ha én nem érdemlek jobbat csak őt , aki nem becsült, aki a földbe tiporta női mivoltomat.Elérte, hogy 21 évesen semmi önbizalma ne legyen és ne akarjak semmit elérni az életben, mert az nekem nem jár.Utólag szörnyen butának érzem magam, hogy nem vettem előbb észre azt, hogy ez hová is fog vezetni.
Már nem szerettem
Teltek a Napok, hetek és egyik nap azon kaptam magam, hogy most van itt az idő.Nem viccelek, mint derült égből a villámcsapás jött a felismerés, hogy szakítanom kell.Most vagyok fiatal most kell élnem.Nem szabad a legszebb éveimet egy olyan emberre pazarolni, aki ezt nem érdemli meg.Elé álltam és elmondtam neki, hogy elegem van.Minden sérelmemet rázúdítottam.Minden ami addig bántott elmondtam neki.Valóságos extázis fogott el.Éreztem, ahogy legördül a nagy kő, ahogy végre az eszem ugyanazt érzi mint a szívem.Egyszerűen boldog voltam a tudattól, hogy végre megtettem.
Nem adta fel
Hetekig, talán hónapokig is keresett még.Bizonygatta, hogy ő más.Bizonygatta azt , hogy ő ha kap egy újabb esélyt nagyon boldoggá tudna tenni engem.De végre az agyam együtt működött a szívemmel.Nem éreztem semmit iránta, mintha csak elvágták volna.Egyetlen egy érzést váltott ki belőlem, ha megláttam, mégpedig végtelen szánalmat.Szántam , mert gyenge volt beismerni saját magának a hibáit, szántam mert gyenge volt mint ember, ezért is bántott engem annyiszor.Szántam, mert egyedül volt a világban mint a kisujjam.
Utólag nézve egy nagyon jó barátomnak volt igaza, aki azt mondta, hogy ettől a kapcsolattól annyi rosszat kaptam, mint más ember egy 20 éves házasság alatt se.Nagyon jó tanulópénz volt ez számomra.Persze, ha okosabb lettem volna, akkor nem várom meg míg teljesen beletapos a lelkembe örökre nyomott hagyva...De talán így kellett lenni , hogy jobban értékeljem azt amim most van.Mert hátha ha nem lett volna ő, akkor most nem becsülném azt aki mellettem van.Aki egy rossz szóval nem bántana meg.Aki igazán megérdemli azt, hogy szeressék....
